Szimpózium 22.

Köztudott, hogy a Kárpát-medencében a modern nacionalizmus kialakulásában jelentős szerepet játszottak a protestáns egyházak. Az egyes felekezetek önképe nem volt egységes, hanem az időben és térben is különböző variációban létezett. Az elhúzódó konfesszionalizáció és az ország három részre szakadása miatt regionális különbségek jöttek létre: a vallási identitás eltérő magyarságképet alkotott a reformátusok, az evangélikusok és az unitáriusok között. A dualizmus és a 20. század során a magyarságkép sokszor hivatkozott a koraújkori eseményekre, ezért lenne hasznos, ha a konferencián lenne egy olyan szekció, amely a magyarságkép és a vallás 1867 előtti összefonódását vizsgálná. A szimpózium keretében olyan elemzéseket

szeretnénk a résztvevőktől várni, amelyek a reformáció kezdetétől a protestáns pátens korszakáig mutatják be a protestantizmus és a magyarságkép bonyolult összekapcsolódását.

Brandt, Juliane (EKKE): A protestáns sajtó helyzetfelmérései és értelmezései a vallásosságról a hosszú 19. században

Bíró Endre (SZTE): A magyar identitás és a kálvinizmus viszonya a reformkori lelkésztársadalom szemszögéből

Dienes Dénes (Sárospataki Református Hittudományi Egyetem): Etnikai és felekezeti együttélés Felső-Zemplén és Ung régióban a18. században

Gaučík István (Szlovák Tudományos Akadémia): Arisztokrácia, egyházi autonómia és nemzetkép: Zay Károly pályája (1840–1867)

Fajt Anita (SZTE): A cipszer identitás változó arcai: Szepességi barokk szerzők a nemzeti irodalomtörténetek keresztmetszetében

Hegyi Ádám (SZTE): Regionális identitás jellemzői a 18/19. század fordulóján a Békés megyei református falvakban

Horváth Csaba Péter (Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány): A vallási kultúrrégiók történeti földrajza – elméleti megközelítés

Ugrai János (ME): A magyarországi multikonfesszionalizmus és a kiépülő állam a 19. században

V. Szabó László (Pannon Egyetem): Ferjencsik Sámuel magyarságképe