Szimpózium 32.

Mivel a felvilágosodás előtti évszázadokban Isten és az egyén viszonya volt az emberi élet alapvető relációja, ennek szövegszerű megnyilvánulásai szerves részét képezték a romantika előtti irodalmi episztémének, vagyis a litterae-nek. A lelkiségi művek hiánypótló számbavétele, vizsgálata tehát amellett, hogy fontos a mindenkori irodalmi műveltséget és oktatást meghatározó, kánonképző szakma számára, az egyén, az egyes ember identitását befolyásoló, sőt meghatározó forráscsoportként is vizsgálható. A Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport a Kárpát-medencében a 18. század végéig jelen lévő áhítati irodalom szerepét tárja fel, a IX. Nemzetközi Hungarológiai Konferencián az egyes emberre gyakorolt identitásképző funkciójának vizsgálatára vállalkozik, konkrét esettanulmányok, nagyobb ívű áttekintések révén.

Bajáki Rita (HUN-REN–PPKE-BILK, NKE): Az imádságos irodalom hatása a kora újkor emberére

Báthory Orsolya (HUN-REN–PPKE-BILK): Pázmány Péter latin művei

Hernády Judit (ELTE HTK): Katolikus nemesi történelem- és önszemlélet Listius László Magyar Mársában

Maczák Ibolya (HUN-REN–PPKE-BILK, Apor Vilmos Katolikus Főiskola): A régi magyarországi prédikációk kutatása

Nuzzo, Armando (HUN-REN–PPKE-BILK): Ima az irodalomban. Egy olasz könyv üzenete.

Szádoczki Vera (HUN-REN–PPKE-BILK): Népénekkutatás

Szelestei Nagy László (PPKE, HUN-REN–PPKE-BILK): Pap és költő a barokk korból (Gyalogi János, 1686–1761)

Zvara Edina (SZTE): A ferencesek a szerepe a magyarságkép alakításában