Szimpózium 23.

Ismeretes, hogy Erdély már a Magyar Királyság keretében és utóbb fokozottan, az önálló államiság útjára lépve előbb társadalmi majd felekezeti berendezkedésének (sajátosságainak) következményeként jellegzetes arculattal rendelkezett, melyek megkülönböztették az ország többi területétől. A szimpózium (szekció) fő célja egyrészt az erdélyi társadalom eme jellegzetességeinek a bemutatása, másrészt annak a feltérképezése, hogy ezek a sajátosságok miként tükröződnek, hogyan követhetők nyomon a korszak forrásanyagában és a társadalom kereteit adó intézmények működésében. A szimpóziumra olyan előadásokat várunk, amelyek az egyházi és világi intézmények, iratkibocsátó szervek működéséről és ezek társadalmi szerepéről szólnak (magyar nyelvű hivatali írásbeliség, magyar nyelvhasználat a diplomáciában, a románok és a szászok magyar nyelvű írásbelisége stb.).

Balogh Judit (EKKE): Önreprezentáció az Apafi-kori erdélyi egodokumentumokban

Bogdándi Zsolt (EME): A kolozsmonostori konvent fejedelemségkori jegyzőkönyveiről

Fejér Tamás (EME): A fejedelmi kancellária személyzete Báthory Kristóf uralkodása idején

Gálfi Emőke (EME): Gyulafehérvár és Izabella királyné második erdélyi udvara

Izsán Csaba (EME): Egy 1613-as Kolozs vármegyei gyalogpuskás mustrajegyzék tanulságai

Mátyás-Rausch Petra (ELTE HTK): A fiskális jobbágyság helyzete az erdélyi Rákóczi-birtokokon (17. század első fele)

Pakó László (EME): Prókátorok, írásbeliség és jogi műveltség a kora újkori Erdélyben

Rácz Balázs Viktor (ELTE BTK): Alsószintű bíráskodási fórumok az Erdélyi Fejedelemségben

Szász Anikó (EME): Magyar nyelvű oklevél-kiállítás az erdélyi vármegyék mezővárosaiban (1540–1600)

Kovács András (EME): Királyi kiküldöttek bíráskodása a középkori Erdélyben